A kenőzsírtömlő gyakorlati ipari és berendezések alkalmazási forgatókönyveiben a legtöbb tömlősérülés és károsodás nem eredendő termékhibákból ered, hanem abból, hogy a kezelők hosszú időn keresztül ismételten beleesnek különféle rejtett használati hibákba. Ezek a hibák nem okoznak azonnal tömlőszakadást, mégis folyamatosan felhalmozzák a kopást, ami fokozatosan rossz olajellátáshoz, a tömlő elöregedéséhez, idő előtti selejtezéshez és egyéb problémákhoz vezet. Ezek rejtett veszélyek, amelyeket legkönnyebben figyelmen kívül hagynak a berendezés karbantartása során. A gyakori rejtett használati hibák öt fő kategóriába sorolhatók.
Az első a különböző médiák keverésének hibája, a legelterjedtebb és legkönnyebben elhanyagolható probléma. Sok kezelő azt feltételezi, hogy az összes cső felcserélhető, és ideiglenesen kenőzsírtömlőt használnak a gépolajon és hidraulikaolajon kívüli egyéb közegek szállítására, beleértve a közönséges csapvizet, a vágófolyadékot és az enyhén korrozív adalékokat. A Lubrication Grease Hose anyagszerkezetét kifejezetten különféle kenőolajokhoz tervezték. Belső falszerkezete alkalmazkodik az olaj tulajdonságaihoz, és ellenáll az olaj beszivárgásának, ennek ellenére nagyon csekély a víz-alapú folyadékok és kémiai adalékok toleranciája. Az inkompatibilis közegek hosszú távú szállítása a belső fal anyagának megduzzadását és meglágyulását okozza, és apró pórusokat képez. A kenőolaj későbbi szállítása olajszivárgáshoz és faltapadáshoz vezet. Eközben a visszamaradó közeg szennyeződéseket termel, és eltömíti a csővezetékeket, rontva a berendezés kenési teljesítményét. Sok felhasználó nem lát azonnali meghibásodást, és figyelmen kívül hagyja ezt a problémát, ami a tömlő visszafordíthatatlan károsodását eredményezi.
A második a telepítési és üzemeltetési hibák. A berendezés szokásos karbantartása során a kezelők erőszakosan meghajlítják vagy megcsavarják a kenőzsírtömlőt, hogy illeszkedjenek a berendezés elrendezéséhez, vagy állandó feszes állapotban hagyják a tömlőt. Sokan úgy vélik, hogy a tömlő rugalmas, és a kisebb hajlítás nem okoz kárt. A hosszú távú extrém hajlítás azonban eltöri a tömlő belső szálait, és egyenetlen falvastagságot hoz létre, így a tömlő hajlamos a kidudorodásra és az üzemi nyomás hatására megrepedésre. Ezenkívül egyes futó berendezésekben a kenőzsírtömlőt a magas hőmérsékletű alkatrészek és a gép éles szélei közelében helyezik el. A hosszan tartó, magas hőmérsékletű-sütés felgyorsítja a tömlő megpuhulását és öregedését, miközben az éles szélek folyamatosan koptatják a tömlő falát, és apró karcolásokat képeznek, amelyek idővel károsodást és olajszivárgást okozhatnak. A tömlő húzása és mozgatása a berendezés leállítása nélkül egy másik gyakori hiba, amely könnyen meglazíthatja a tömlőcsatlakozásokat és deformálhatja a tömlő falát.
A harmadik a tárolási és halmozási hibák. A műhelytárolókban a kezelők gyakran véletlenszerűen rakják egymásra a kenőzsírtömlőt nagy terhelések hatására, vagy összegabalyodnak a különböző hosszúságú tömlők. Sokan úgy gondolják, hogy a tömlő erős, és a halmozási nyomásnak nincs káros hatása. Mindazonáltal a hosszú távú-többrétegű, nehéz halmozás tartós lapos deformációt és hajlítási nyomokat okoz a tömlőn, szűkíti a belső csatornát, és súlyosan befolyásolja az olajellátás áramlását. Emellett az összegabalyodott tömlők torziós feszültséget okoznak. Használatba vételkor nem tudnak természetes módon nyúlni, és működés közben megtartják teherbíró erejét, felgyorsítva az öregedést. Egyes felhasználók közvetlenül a földre helyezik a tömlőket, ahol olajfoltokkal, porral és felgyülemlett vízzel érintkeznek. A hosszú távú kitettség lehetővé teszi, hogy a tömlő felülete felszívja a szennyeződéseket és a foltokat, és felgyorsítja az anyag öregedését.
Mindezek a hibák finom működési problémák, amelyek aligha váltanak ki azonnali rendellenes állapotot, mégis folyamatosan rontják a tömlő teljesítményét. Az üzemeltetési gyakorlatok szabványosítása, a különféle hibák elkerülése és a rendszeres tisztítási karbantartás és a környezetvédelem hatékonyan meghosszabbíthatja a kenőzsírtömlő élettartamát, garantálhatja a berendezés olajellátó rendszerének stabil működését, valamint csökkentheti a berendezések karbantartási költségeit és meghibásodási kockázatait.