A csatornaöblítő tömlők határozottan megmerevednek és csökken a rugalmasságuk, ha hosszú ideig szabadban, hideg és párás környezetben tárolják, és ez a keményedő öregedési folyamat nem fordítható vissza. Az eredeti puha szívósság nem állítható vissza szobahőmérsékleten történő felmelegítéssel vagy tiszta vízbe áztatással, így ez a leggyakoribb leromlási probléma a szabadban tartott tömlőknél. A piacon lévő polgári és kereskedelmi csatornaöblítő tömlők több mint 95%-a elsősorban PVC-ből, módosított PVC-ből, poliuretánból és könnyű gumiból készül. Ezeknek a tömlőknek a rugalmas tulajdonságai a belső lágyítókon és a rugalmas molekulaszerkezeteken alapulnak. A hideg és párás kültéri környezet folyamatosan károsítja a tömlő magszerkezetét, és kikeményedést és öregedést okoz.
Két magmechanizmus magyarázza a tömlő keményedését hideg nedves körülmények között. Az első az alacsony hőmérsékletű{1}}merevítés. Hideg kültéri környezetben, tartósan alacsony hőmérséklet mellett, különösen az őszi, téli és esős évszakokban, az alacsony hőmérséklet elnyomja a rugalmas molekulák aktivitását a tömlő anyagában, ami a molekulaszerkezetek összehúzódását és megszilárdulását okozza. A tömlő általános keménysége fokozatosan emelkedik, miközben a rugalmasság és a hajlékonyság folyamatosan csökken. A rövid ideig tartó alacsony hőmérséklet csak átmeneti merevséget hoz létre, amely felmelegedés után kissé helyreállhat. A hosszan tartó, folyamatos alacsony hőmérséklet azonban megszilárdítja a molekulaszerkezeteket, és tartós keményedéshez vezet. A második mechanizmus a nedves korrózió és az öregedés. A harmat, az esővíz és a nedvesség kültéri környezetben folyamatosan tapad a cső falához, és lassan behatol annak felületi rétegébe, felgyorsítva a lágyítószer veszteséget az anyagon belül. A lágyítók olyan alapvető összetevők, amelyek megőrzik a tömlő puhaságát és a hajlítási ellenállást. A lemerülést követően a tömlő teljesen elveszíti rugalmasságát, szárazzá és törékennyé válik.
Eközben a hideg és párás kültéri környezetben gyakran előfordul a penészgomba, a sav{0}}bázis gőzei és a nappali-éjszakai hőmérsékleti ciklusok, amelyek tovább gyorsítják a keményedést és az öregedést. A penészgombák és a mikroorganizmusok nedves környezetben gyorsan elszaporodnak, és hosszan tartó -tapadás után lassan erodálják a csőfal felületi szerkezetét, károsítva a tömlő szilárdságát. A külső levegőben lévő nyomokban lévő por és sav{5}}bázisú szennyeződések feloldódnak a vízgőzben, és enyhén korrodálják a tömlőt, ami az anyag ridegségét eredményezi. A hőmérsékleti ciklusokból eredő váltakozó hőtágulás és összehúzódás kifáradási károsodást okoz a belső tömlőszerkezetben, és felgyorsítja a keményedést és a ridegedést. A beltéri, száraz, hűvös tárolási környezetekhez képest a szabadban, hideg, párás körülmények között tárolt tömlők 2-3-szor gyorsabban keményednek meg.
A tárolási mód optimalizálásával elkerülhető ez a probléma. Használat után alaposan törölje le és szárítsa meg a csatornaöblítő tömlőt, hogy eltávolítsa a maradék vizet a cső faláról. Tárolja a tömlőt zárt helyen, száraz, szellőztetett, környezeti hőmérsékletű-hőmérsékletű körülmények között, távol a hideg, nedves sarkoktól és a nyitott kültéri területektől. Ideiglenes kültéri tároláshoz teljesen fedje le a tömlőt vízálló napernyővel, hogy elszigetelje a nedvességet, az alacsony hőmérsékletet és a harmat eróziót. Ha a tömlőt hosszabb ideig nem használja, rendszeresen vegye ki, hogy szétnyíljon, és kiszellőztesse, lelassítja az anyag öregedését és megkeményedését, valamint hatékonyan meghosszabbítja a tömlő élettartamát.