Ha a kenőzsírtömlőt hosszabb ideig nyitott kültéri környezetben tartják, fokozatosan törékennyé válik, megkeményedik és elveszíti szívósságát. Minél hosszabb a tárolási idő, annál nyilvánvalóbb a törékenység. Ez egy visszafordíthatatlan öregedési jelenség, amelyet a tömlő anyaga és a természetes külső körülmények közötti hosszú távú kölcsönhatás okoz, és ez a tömlő elvesztésének elsődleges oka a kültéri tárolás során. A legtöbb szabadban tárolt kenőzsírtömlő különböző mértékű ridegségkárosodást okoz, ami súlyosan befolyásolja a későbbi szervizteljesítményt.
A szabadban tárolt kenőzsírtömlő ridegségének elsődleges kiváltó oka a folyamatos ultraibolya sugárzás. A Lubrication Grease Hose fő anyaga nagy molekulatömegű rugalmas anyag, amely molekulaszerkezetének rugalmasságára támaszkodik a hajlítási ellenállás, a nyomásállóság és az olajállóság eléréséhez. Az ultraibolya sugarak kültéri napfényben erős áthatoló erővel rendelkeznek, és folyamatosan megtörik a polimer molekulaláncokat a tömlő felületén és belsejében, fokozatosan tönkretéve az anyag rugalmas szerkezetét. Hosszan tartó napfény hatására a tömlő eredetileg puha külső rétege lassan megkeményedik és veszít rugalmasságából. A kezdeti expozíció csak kismértékben csökkenti a szívósságot. Hónapok vagy akár évek szabad levegőn való tárolása után-nagyszámú molekulaszerkezet eltörik, és a tömlő teljesen elveszíti rugalmasságát, merevvé és törékennyé válik.
Az összetett hőmérséklet- és páratartalom-ingadozások a szabadban tovább gyorsítják a kenőzsírtömlő ridegedési folyamatát. A nappali és éjszakai hőmérséklet-különbségek és a szezonális hőmérséklet-ingadozások a kültéri környezetben drámaiak. A magas-hőmérsékletű nappali fűtés kitágítja a tömlőt és átmenetileg csökkenti az anyag szívósságát; az éjszakai gyors lehűlés összehúzza a tömlőt. Az ismétlődő hőtágulás és hideg összehúzódás folyamatosan megfeszíti és összenyomja a tömlő szerkezetét, és az anyag fáradásos öregedését okozza. Eközben az esővíz, a harmat és a párás levegő folyamatosan áztatja a tömlő felületét. A nedvesség átjárja az anyag apró pórusait. A hőmérséklet-változásokkal együtt fagyás-olvadás és elfolyósodás lép fel, ami fokozatosan gyengíti a tömlő anyagának szerkezeti stabilitását, és keményebbé és ridegebbé teszi azt.
Ezenkívül a szél{0}}fújta homok, a szabad levegőn lévő por és a levegő oxidációja járulékos indukáló tényezőként szolgál. A kültéri szél-fújta homok folyamatosan koptatja a tömlő felületét, apró karcolásokat képezve, és károsítja a tömlő eredeti védőrétegét. Ez lehetővé teszi, hogy az ultraibolya sugárzás és a nedvesség könnyebben behatoljon a tömlő belsejébe, és felgyorsítja az öregedést és a törékenységet. Ugyanakkor, ha a tömlőt hosszú ideig levegő éri, az oxidációs reakciók folyamatosan mennek végbe. Az anyag fokozatosan romlik, a rugalmas alkatrészek folyamatosan csökkennek, a kemény alkatrészek pedig egyre nagyobb arányt képviselnek, ami végső soron a tömlő általános ridegségéhez vezet. A por és az enyhén korrozív levegő bizonyos szabad levegőn{7}}enyhén erodálja a tömlő felületét, és fokozza a törékenységet.
A napi tárolás során a fel nem használt kenőzsírtömlőt lehetőleg zárt térben, hűvös, száraz, árnyékos és jól{0}}szellőző helyen kell elhelyezni. A vízálló és nap{2}}árnyékoló ponyvák vagy tárolódobozok zárt tároláshoz is használhatók az ultraibolya sugarak, a szél, az eső, a hőmérséklet-ingadozások és a levegő oxidációs eróziójának elkülönítésére. A megfelelő alapvédelem nagymértékben lelassíthatja a tömlő öregedését és törékenységét. A tömlő kedvező rugalmasságot és szervizteljesítményt képes megőrizni még hosszú -távú tárolás után is, elkerülve az üresjárati veszteséget és az idő előtti leselejtezést, valamint hatékonyan csökkentve a fogyóeszközök cseréjének költségeit.